December 6. Szent Miklós napja

A Mikulás

A piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás – és az őt kísérő krampusz – a gyermekeket ajándékozó és számon kérő figura a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztsághoz. Népszerűsítésében az óvodák és iskolák nagy szerepet játszottak.  A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a múlt század végén került a köznyelvbe, akárcsak a Mikulást kísérő krampusz, ördögszerű figura neve. Az ajándékozás ma ismert formája falvainkban körülbelül ötven éve terjedt el, és még később a piros ruhás Mikulás figurája. A szülők este az ablakba tett cipőkbe rakták a diót, cukorkát. A Mikulás szavaltatja, énekelteti, kikérdezi a gyerekeket. Ha szükséges, virgácsot is ad, amit a szülők jól látható helyre tesznek, hogy alkalomadtán figyelmeztessék a Mikulásnak tett ígéretére. A Mikulást néhol ördög vagy krampusz is kíséri.

                                                                (Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások)

Nekünk nincsen kísérő krampuszunk, viszont lesz meglepetésünk a csizmába! Figyeld facebook oldalunkat csütörtökön, mert ajándékunkat az aznapi bejegyzésben fogjuk “elrejteni”! 🙂